Mint már legelső írásomban említettem, hogy a science fictionnak több fajtája is létezik. Ezért mai cikkem ezekről a műfajokról fog szólni, hogy valamennyien tisztában legyünk velük.

Mint már leírtam a sci-fi az angol science fiction kifejezés rövidítése. Jelentésének alapja tudományos fantasztikus (regény)írás, de magyarul a tudományos-fantasztikus megnevezés használatos.

Ezek az írások többnyire olyan alkotások, amelyek a valódi vagy képzeletbeli tudományokkal és hatásukkal foglalkoznak. Ezeknek a műveknek a közös jellemzője, hogy zömében egy lehetséges jövőben játszódó képzeletbeli történet.

Érdekessége ezeknek, hogy néhol kevesebb, néhol viszont több valódi tudományos alap rejtőzik benne. Ez általában abban nyilvánul meg, hogy a sci-fi melyik fajtájához sorolható be leginkább.

Na és itt jönnek képbe a még meg nem említett típusok.

Van a Keményvonalas vagy más néven hard sci-fi. Azért nevezik így a sci-fiknek ezen típusát, mert figyelembe veszi és alkalmazza a természettudományos ismereteket.

Igyekszik azokból szigorúan vett és logikus következtetéseket levonni. Valamint nem csak figyelembe veszi a tudományos módszerek kritériumait, hanem minden aspektusával igyekszik betartani azokat.

Azonban nem kell rögtön azt hinni, hogy ez a típus száraz tudományos leírás. Mert a tudomány csak a hátterét biztosítsa egy-egy történetnek, így növelve annak hitelességét.

Ide tartoznak azok az alkotások, amelyek valamilyen kitalált tudományos elméletet tartalmaznak, vagy eddig nem létező műszaki berendezést használnak fel, de azokat elfogadható logikai és technikai rendszerbe foglalják.

Keményvonalas Sci-Fi képviselői: Isaac Asimov, Stanislaw Lem, Larry Niven és Arthur C. Clarke.

Ennek az ellentétje a Soft sci-fi. Ez nem a természettudományokon alapszik, hanem a társadalomtudományokon. Ezért leginkább a szereplők lelkivilágára és kibontakozása jellemezi, valamint a társadalmi körülmények, és annak a fejlődése.

Ezeknél a történeteknél előfordul, hogy utópisztikus vagy disztópikus jellegbe megy át. Az utópikus művek egy jövőbeli, a tökéletes emberi társadalmat szokták bemutatni. Még a disztópikus alkotások egy negatív jövőképet mutatnak.

A soft science fiction képviselői: Ray Bradbury, Philip K. Dick és Ursula K. Le Guin.

Külön kategóriába soroljuk a Cyberpunk, steampunk stb. alternatív történeteket. Ezeknek a műveknek a jellemzője, hogy olyan világot képzel el, amiben a múlt során a történelem egy egészen más kanyart vesz, így megváltoztatja azt.

Erre lehet példa a biológiai, genetikai változások. Amikor a föld vagy bármely bolygó apokaliptikus vagy poszt-apokaliptikus katasztrófa sújtja, így teljes az elnéptelenedés vagy épp a túlnépesedés.

Már nem sok típus maradt hátra csupán kettő. Ebből az egyik az Időutazós sci-fi. Ezt a típust is két fajtára tudjuk osztani. Az egyik ahol a főhős a múltba, a másik amikor a jövőbe utazik. Ez megtörténhet szándékosan is vagy akár véletlenül, a lényeg az időutazáson van.

És végül egy nagyon jelentős típusa maradt már csak a Science fictionnak, még pedig az Űropera.

Az űropera nagyszabású, sok szereplőt mozgató, jórészt a világűrben zajló, egész bolygórendszereket, csillagrendszereket vagy akár galaxisokat átfogó kalandos történet.

Gyakran ezeket az univerzumokat idegen lények színesítik. A történet pedig ezeknek a társadalmaknak és közösségeknek a megmeneküléséről vagy valamilyen nagyszabású világmegváltó kalandról szól.

Az űropera jeles képviselői: George Lucas, Gordon R. Dickson és A. E. Van Vogt