Bár már egyszer írtam a Csillagok Háborúja filmek érdekességéről, most újra ehhez a filmhez térnék vissza. Hiszen még ezek után is lesz miről beszélnünk a filmmel kapcsolatban, hogy most mi a valóság és mi az, ami teljesen George Lucas fantáziájának köszönhető.

Nos beszéltünk már eddig a fénykardról, vonósugárról, hangsebességről, a hang terjedéséről az űrben és a szuper lézer létezéséről, most pedig szó lesz a lakhatóbolygókról, újfent a robotikáról, amiről már egyszer régebben írtam, és a lézerfegyverek használatáról.

De még mielőtt belevágnánk az új témába, hogy ha szereted az ilyen feltáró típusú írásokat, kövesd a facebook oldalamat, hogy legközelebb is értesülj a legfrissebb érdekességekról. Galaxis Útikalauz

Maga a space fantasy, tudományos szempontból nem a legmegalapozottabb műfaj, a Csillagok Háborúja egy sor olyan technikai eszközt, gondolatot felvonultat, ami a hetvenes években még fikciónak tűnt, ma pedig már a mindennapjaink részét képezi. Nem még sajnos most sem a fénykardra gondolok!

Több millió lakható bolygó különböző felszínekkel?

A Csillagok Háborúja univerzum egyik legnagyobb erénye a bemutatott nyitott világ. A bolygóközi utazások olyan természetesek a hősök számára, mint áttaxizni a város egyik végéből a másikba.

Ez az átjárhatóság természetesen 1977-ben a sci-fi ponyva és űropera hagyományából építkezett. Elég csak olyan dinoszauruszokra gondolni, mint a huszadik század első felének comic strip sztárja, Flash Gordon, akit a gonosz Ming császárral folytatott ádáz küzdelme egy sor fantasztikus bolygóra viszi el. (Nem mellesleg Flash Gordon, Lucas gyerek kori kedvenc meséje volt és később is ihlet forrása)

Akkor mégis mibe tenyerelt bele Lucas? Földünk különleges bolygó, melyen szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetően – Naptól való távolság, nyugodt naprendszer és meg hatezer másik tényező- kialakultak az élet feltételei.

Ma már több úgynevezett exobolygót (Föld típusú bolygót) ismerünk, amelyek sok hasonlóságot mutatnak a mi Földünkkel, hála a NASA Kepler programjának. A Kepler folyamatosan monitorozza a csillagokat és adatokat gyűjt, az alapján, ahogy egy bolygó elhalad a csillaga előtt, amelynek egy bizonyos ideig kitakarja a fényét, amiből a kikövetkeztethető az adott bolygó távolsága a csillagtól.

Lucas univerzumában is számos ilyen példát találunk a sivatagos Tatooine-től kezdve, a földi paradicsomra hasonlító Naboon át az egész városbolygón Coruscant-ig, minden bolygón más és más életformákkal találkozhatunk.

Az egyik legérdekesebb jelenet kétségkívül az, amikor Luke Skywalker az alkonyt fürkészi, amelyen két csillag látszik. Persze nem kell nagyon erős csillagászati megalapozottságot mögé látni: Luca csak azért tette be, hogy a néző érzékelje, ez tényleg egy fantasztikus világban játszódik.

A sors iróniája azonban, hogy azóta a Kepler több mint tíz bolygót fedezett fel, amelyek hasonló bináris csillagrendszerben helyezkednek el. Ki tudja, talán tényleg az egyik rejti Tatooine kietlen sivatagos táját?

A robotok az új házi kedvencek

A robotika már megtalálta az utat az ember otthonaiba és ezáltal mindennapjaiba is. Persze itt több elmélet is fut párhuzamosan, hogy milyen is legyen a robot?

Az egyik irányzat a technológiai szingularitást, a minél emberszerűbb, saját személyiséggel rendelkező mesterséges intelligencia felé tendál, a másik a robotokat abban a funkciójában, amelyet már most is betöltenek: az embert kiszolgáló eszközöknek, amely formájában és funkciójában sem követeli ki a felhasználótól a személyként való azonosítást.

Nos a Csillagok Háborúja kapcsán úgy látszik Lucas sem tudott dönteni, hiszen mind két típusra kaptunk példát.

Erre példa, hogy még R2-D2-nak és BB-8-nek bár önálló személyisége is van, elsődleges funkciójuk, hogy az ember nyomában járva a technikai személyzet szerepét ellássák, hogyha egy ajtó zárját fel kell törni, vagy egy üzenetet tárolni kell. Harc közben pedig a gyors reagálású szervizes és a navigátor funkcióját töltik be.

Még azért ott vannak az olyan droidok is, mint például C-3PO, aki inkább az emberszerű droidokra add példát. Szóval a Csillagok Háborúja világa tele van a hősök életét és kalandjait segítő és megkönnyítő robotokkal, olyan eszközökkel, amelyekért már nem feltétlenül kell a messzi-messzi galaxisig elutaznunk.

A háztartási robotgépek, okos konyhák, az ember nyomában járó kis segédek már nem is számítanak science fictionnek. Az autókat számítógépes navigációs és a közlekedésbiztonságot segítő eszközökkel szerelték fel, és csak idő kérdése, mikor érjük el, hogy az autonóm járművek mindennaposak legyenek. Kórházakban is nagy segítséget tudnak jelenteni a robotok.

A nem is olyan távoli jövőben nem lesz ritka kép a kórházak folyosóján közlekedő robot, amely törülközőt, étel, friss ágyneműt és eszközöket egyik kórteremből a másikba. De a haditechnikától sem idegen a robottechnológia: a felszerelés szállítására már most használnak önvezérlő egységeket.

Lézerfegyverek, mégis hogyan ?

A hidegháború már több évtizede tartott a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió között, amikor a színészből lett elnök, Ronald Reagen megjelent a színen és 1983-ban benzint öntött a fegyverkezési verseny parázsára:  meghirdette ugyanis a Strategic Defense INitiative (SDI) programját, vagy más néven a Csillagháborús programot. (angolul: Star Wars).

A rendező végül bíróság elé vitte az ügyet, mondván, az SDI „csillagháborúként” való elnevezése a tulajdonában lévő védjegy megsértése, ő pedig nem tűri, hogy a filmjét közös nevezőre hozzák „bármiféle ártalmas elképzeléssel, különösen a nukleáris pusztítással”. Gerhard A. Gessel, bíró (aki 1974-ben a Watergate vádlottainak perét vezette) rövid idő alatt meghozta elutasító döntését arra hivatkozva, hogy a „csillagháború” kifejezés ebben az esetben nem üzleti céllal került használatra.

„Amennyiben politikusok, újságírók vagy akár a közvélemény általánosan, saját céljaira alkalmazza a csillagháború megnevezést – írta Gessel határozatában - a felperesnek a védjegy tulajdonosaként nem áll jogában ezt megakadályozni.

A kapcsolat Lucas filmjei és Reagen elnevezése között nem véletlen, a filmben látott űrhajók és lézerfegyverek pusztító ereje egészen a Fehér Ház kreatív stábjának fantáziájáig hatolt.

Reagen ezzel kívánt válaszolni a több évtizedes fegyverkezési versenyre, egy olyan rendszerrel, amely űrbéli pajzsként védi meg az Egyesült Államokat a szovjet ballisztikus rakétáktól.

A célja az volt, hogy a High Frontier elnevezésű védelmi rendszerrel elavulttá, vagy ahogy ő fogalmazott „impotensé” tegye a szovjet atomcsapás fenyegetését, ezzel megoldva a végső pusztulás elméletének több évtizedes feladványát.

A védelmi rendszert azonban úgy kell elképzelni, hogy a rendszer földi és űrtelepítésű szenzorokból és fegyverekből, valamint egy központi harcirányító rendszerből állt.

A programban kísérleteztek a röntgenlézer alkalmazhatóságával is, azonban a többek között Teller Edét is foglalkoztató fejlesztés több évnyi kutatómunka, tíz kísérlet és több milliárd dollár befektetett tőke után tévútnak bizonyult.

A csillagháború projekt gigászi költségvetése ellenére nem volt teljesen haszontalan. Az ott megszerzett tapasztalatokat hasznosították a mai rakétaelhárító fegyverrendszerekben, például a THAAD-ban, és a lézerfegyver is egy létező technológiává vált.